• Kezdőlap
• Bemutatkozás
• Dokumentumok
• Helyi program
• Fenntartó
• Napirend
• Események
• Képgaléria
• Videógaléria
• Kapcsolat
• Tájékoztatás

Az óvoda gyermekképe

A gyermekközpontú óvodai nevelés - talán vitathatóan - arra vállalkozik, hogy a gyermeki
szükséletek szem előtt tartásával alkossa meg gyermekképét. A gyermekkép sokféle
megfogalmazásban ugyan, de egyesíti mindazt, ami JÓ a gyermek számára. Nyíri Tamás: A
gyermek ember című csodálatos gondolatai bizonyíthaják ezt.
A gyermek ember
Szellemi, személyes életre, szabadságra és felelősségre, közösségre, nyelvre és kúltúrára
van rendelve, Nem szabad dologként bánni vele vagy "birtoknak" tekinteni.
Személy voltából következik, hogy vannak jogai is. Joga van a törvények nyújtotta védelemre,
gondozásra és nevelésre, szeretetre és megértésre, gyermek voltának elimerésére és
képességei kifejlesztésére.
A gyermek még nincs birtokában tényleges döntési képességének. Belső és külső hatások
elősegíthetik vagy korlátozhtaják jóra való szabadságának feltételeit. A gyermeket már
személyes döntését megelőzően is el lehet rontani. A hatások kényszerű korlátozása vagy
megszüntetése a nevelés folyamán történik. Hogy a gyermek nevelésre szorul, az azt
bizonyítja, hogy szabadság és megkötöttség nem zárja ki egymást. A gyermek szabadsága,
létének bizonytalanságával együtt, esélyeket ad neki arra, hogy azzá legyen, ami voltaképpen
lehet. Szabadsága azonban vezetésért kiált.
A szabadság és a játék között különleges kapcsolat van. Aki gyermeket mond, a játékra
gondol. A gyermek játszani akar, és minden játéknál szüksége van a maga által szabott
mértékre.
Mivel szeretik, azért tud szeretni.
A gyermek előre él, élete az emberi létezés óriási változékonyságára, hatalmas dinamikájára
utal. "Ha majd nagy leszek": ez a gyermek életének alapiránya, és így érdekli a jövő.
A mindennapi óvodai gyakorlat bizonyítja, hogy ezen értékek a múlt és a ma óvodai
nevelésben örök kategóriát képeznek. A szeretet kapcsolataot óvó-gyermek, gyermek-gyermek
között az egész óvodai nevelést átszövik. Az elfogadás, a megrtés, a tisztelet az
óvodapedagógus mintájában nyernek értékközvetítést, ugyanúgy, mint a derű, az őszinteség, a
segítés, az egymásra odafigyelés, az udvariasság. A gyermeki szabadság és a megkötöttség a
gyermeki önmegvalósítást, az önkéntességet nem sértő magatartási szokásokban jelenik meg.